Kevés hely van már Magyarországon, ahol a családi házak fagerendások (kivéve, ha az újrafelfedezés örömével újonnan így tervezték), de gyülekezeti terem már csak elvétve akad. Gáborjánban ilyen a csöppnyi imaházunk, 150 éves vályog épület, és két szobácskából áll.
„Ha van két szobánk, akkor az egyik feltétlenül álljon a gyerekek rendelkezésére” – gondolta a lelkész és gyülekezete. Igen ám, de itt a tél, és a második kis szobában mindössze egy teatűzhellyel lehetne melegíteni. A lelkész utánajárt, és jószívű testvéreknél kopogtatott. Anyagiakban kicsit jobb körülmények között élnek, mint a gáborjáni testvérek, akik vagy kisnyugdíjasok, vagy kevés munkabérből tartják fent magukat, akár csak a falu többi lakója. Ma már készen van a cserépkályha, igaz nem vadonatúj csempéből, de jó barátok, ismerősök összefogásából ontja a meleget a gyerekszobában.
Hamarosan lesznek gyermekszékek, asztalkák, de már anélkül is működik szombatonként a gyermekiskola. Szombatiskolai időben az „új” teremben, istentiszteleti időben pedig a „nagyok” termében. Minden szombaton elhangzik gyermektörténet. Minden gyerek becsatlakozott a „Gáborjáni Advent Énekkar”-ba! Legelöl állnak és együtt énekelnek a felnőttekkel. Erről a Debreceni Gyülekezet is meggyőződhetett, amikor a kis gáborjáni csapat náluk szolgált – az énekkarával, amely 21 tagú: 6 gyerek és 15 felnőtt.
A gyülekezetbe 7 gyerek jár rendszeresen. Ebből összesen 4 gyerek tartozik adventista szülőkhöz, 3 kisgyerek „csak úgy” bejár a faluból. Nemcsak délelőttönként, hanem délutánonként is. Merthogy Gáborjánban sokkal többen vannak szombaton délutánonként, mint délelőtt. A református lakosok ugyanis szeretnek a gyülekezetbe járni, de bizonyos okok miatt inkább csak szombaton délután.
Kívánjuk a gáborjáni gyerekeknek, hogy az Úr Jézus legyen velük életük minden napján. Kívánjuk a gyülekezetnek és lelkészének, Farkas Attilának, és a gyermektanítóknak, hogy 1-2 röpke év alatt „nőjék” ki a fagerendás imaházat, és legyen új, nagy imaterem, tele kedves gyermekekkel.
Egerváriné Kökényes Zsuzsa
