2011 utolsó estéje sokak számára felejthetetlen marad Gáborjánban. Délután három órakor kezdődött az év végi hálaadó istentisztelet, melyen a gyülekezet lelkésze azt kívánta mindenkinek az új esztendőre, hogy úgy éljen, hogy az Isten megtudja őt áldani bőségesen. Sokszor mi magunk vagyunk az áldás áradásának akadályai.

Az istentisztelet után bibliai vetélkedő kezdődött, amelyen három csapat mérte össze tudását, majd beugrós és szituációs játékok következtek. Sorverseny és egyéb ügyességi játék, persze közben bőséges szeretetvendégség. Pihenni is kellett, mert a sok vidám kacagásba is belefáradtunk. Kicsiktől a nagyokig az ötévestől a nyolcvan évesig együtt nevettünk. A faluban kétszer is volt tűzijáték, ezeket megnézve pihentünk és friss levegőt vettünk, mert harmincöten ünnepeltünk a szobányi imateremben. Volt, aki azt mondta, hogy egész évben nem nevetett annyit, mint ezen az estén. Az igazán jó keresztényi közösség egyik létfontosságú eleme a nevetés, mely jó orvosság sokféle bajra.

Éjfél után már csak a „pap meg a harangozó” maradt, no meg a kántor, aki gáborjánban történetesen a papné. Aztán ők is hazamentek.

Mi gáborjániak eldöntöttük, hogy év közben is rendezünk ilyen alkalmakat, ha nem is éjfélig, de a nagy nevetések erejéig. Kívánunk minden kedves testvérünknek áldásokban és nagy, egészséges nevetésekben gazdag új esztendőt!

a gáborjániak