A 2011. január 22-i szombatnapra már régóta készültünk. Második alkalommal jártunk Gyöngyösön, ahol ismét nagyon szívélyes fogadtatásban részesültünk. A korábbi előrejelzések ellenére a csodálatos időben és a napsütésben is az Úr kegyelmét élvezhettük.  A délelőtt folyamán Erdődy Viktor hirdette az Igét 1Kor 12:12-27 versei alapján, egyúttal kiemelte a testvéri közösség fontosságát. Ezt követően bőséges ebéddel leptek meg a kedves testvérek, majd átsiettünk a művelődési házba, ahol Márkuj Erika testvérnő vezetésével minden csodálatosan elő volt készítve, nekünk már valóban csak a saját dolgainkat kellett kipakolni.

A program fél 3-kor kezdődött. Rövid bemutatkozás és bevezető után a gyermekekhez szóltunk: egy beszélgetés kapcsán igyekeztünk felkelteni az érdeklődésüket a nem látó emberek iránt. Mindeközben a Gyöngyösi Televízió jelenlévő munkatársai vakmissziónk két tagjával, Barna Marikával és Erdődy Viktorral riportot készítettek. Ezután egyik látássérült tagunk gitárral a kezében Istent magasztaló éneket tanított kicsiknek és nagyoknak egyaránt. A vendégek pedig egyre csak gyülekeztek, és nagyon meglepődtünk, amikor kiderült, hogy a programunk iránt tavalyhoz képest csak nőtt az érdeklődés, hiszen a korábbi létszámot 20 fővel meghaladtuk, vagyis összesen 92 vendég regisztrált a programra.

Az ének után kezdetét vette az alkalom mozgalmasabb része: a gyerekek tíz-tíz percet töltöttek egy-egy asztalnál, s folyamatosan továbbhaladva sikerült mindenkinek minden asztalnál megismerkedni az ott bemutatott dolgokkal. Készültek ismét Braille-írású könyvjelzők Braille-tábla, illetve pick-gép segítségével; lehetett bekötött szemmel almát pucolni; kipróbálni a pénzérmék tapintás útján való felismerését, illetve dominózni, gyöngyöt fűzni; majd immár nyitott szemmel megismerkedni a vakok életét megkönnyítő eszközökkel. Természetesen most sem maradhatott el a közlekedési bemutató, amelynek során látássérült tagjaink bot, illetve vakvezető kutya segítségével kerülték ki a felállított akadályokat. A programot ezúttal is a kötetlenebb csörgőlabdázás zárta.

Nagy öröm számunkra, hogy a vakmisszióval tartott három olyan fiatal segítő is, akik eddig nem vettek részt a munkánkban, de lelkesedésük láttán hisszük, hogy a továbbiakban is számíthatunk rájuk, s akik utánpótlást jelentenek majd a vakmisszió számára. A nagyszerű helyi szervezésnek köszönhetően maradt némi időnk, és az alkalmon lehetőség nyílt kötetlenebb beszélgetésre is, amelyre nagy igény mutatkozott a vendégek részéről.

Hazafelé, a buszon, rendkívül jóleső érzés töltött el mindannyiunkat, és egy szívvel mondhatjuk: a Szentlélek teljes bizonyossággal közöttünk volt, és áldásával árasztotta el ezt a csodálatos szombatnapot minden jelenlévő számára.

 

Erdődy-Szilágyi Éva